A Szlovák karszt hegység a Szlovák – Magyar határon fekszik a Délnyugati Rozsnyói és a Kassai katlannal körbevéve és a Pozsálló csúcsaival ez a legnagyobb karsztos terület Szlovákiában. Hét fennsík alkotja: Nyerges fennsík, Pelsöci fennsík, Jászói fennsík és az Alsó hegység. A Szlovák karszthegység természeti képződményeiről ismert és híres,melyek közé a mészkő és dolomit képződmények,alakzatok egész sora,mély kanyonjai,vízgyűjtő töbörei,barlangjai és szakadékai ,de melegkedvelő növényzete is a különlegességei közé tartoznak
A Szlovák Paradicsom (szlovákul Slovenský raj) szűkebb értelemben a Sztracenai-hegység (régebbi nevén Káposztafalvi-mészkőhegység vagy Káposztafalvi-karszt) mai szlovákiai elnevezése, tágabb értelemben pedig az e hegységet is magában foglaló nemzeti park Szlovákiában. A 19 763 ha kiterjedésű területet 1988-ban nyilvánították nemzeti parkká. Napjainkban széles körben ismert a Hernád-áttörés látványos szurdokvölgyeivel (kanyonjaival) és az azokat összekötő hágókkal, valamint a Dobsinai-jégbarlang.A terület a Gömör-Szepesi-érchegység (Slovenské rudohorie) térségéhez tartozik. A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park területén több hegyvonulat húzódik. A terület legnagyobb részét a Sztracenai-hegység (Stratenská hornatina), vagyis a szűkebb értelemben vett Szlovák Paradicsom foglalja el. Ezenkívül délen a Sztolica-hegység (Stolické vrchy) és a Rozsnyói-hegység (Volovské vrchy) egy-egy része, északnyugaton pedig az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) egy kisebb nyúlványa is a nemzeti park részét képezi.A Szlovák Paradicsom térsége az aránylag mérsékelten meleg és száraz Hernád-medence, valamint a nyirkosabb Szepes-gömöri-érchegység határvonalán terül el, ami jelentősen befolyásolja a helyi éghajlati viszonyokat. A legkedvezőbb a Hernád-medencébe lejtő északi hegyvidék éghajlata. A Csingó és a Podlesok nevű térség a mérsékelten meleg és mérsékelten nyirkos, de a hideg tél övezetébe tartozik 16 °C júliusi átlagos hőmérsékletével és 50 napos nyarával. Ezt a vidéket eléri a Magas-Tátra úgynevezett csapadékos zónája, ami főleg a Poprádi-medencében és a Hernádi-medencében érvényesül. Podlesok környékén lehulló csapadék évi átlaga 648 mm, miközben legcsapadékosabbak a nyári és legszárazabbak a téli hónapok. A fennsíkok és a Gölnic-völgy térsége hidegebb és nyirkosabb. A hegyvidéki típusú mérsékelten hideg régiók közé tartozik 12 – 16 °C júliusi átlagos hőmérséklettel. A Dobsinai-jégbarlangnál 954 mm átlagos évi csapadékot mértek. A hidegebb szakaszba tartozik például a Vöröskolostor és a Gerava-tető nevű térség. A Szlovák Paradicsom középső és déli vidékén a melegebb és szárazabb északkal ellentétben bőven hullik a hó. Podlesok környékén évi átlagban 78, a Gerava-tetőn meg 118 napon át marad meg a hótakaró. Általában november elejétől áprilisig tart a havas időszak. A téli csúcs idején a hótakaró átlagos vastagsága 26 – 38 cm, márciusban 60 – 75 cm-el tetőzik. Itt a síidén 3 – 4 hónapig tart. Ebben a térségben a szelek nyugati-északnyugati irányból fújnak. Ennek köszönhetően a levegő tiszta és pormentes, mert a szennyezés fő forrásai Ötösbánya (Rudňany) és Igló (Spišská Nová Ves) a ritkábban előforduló szélirányban vannak. Jellemző az aránylag jelentős kistérségi éghajlati különbség, ami szurdokvölgyek és hasadékok tagoltságával függ össze. A mély összeszorult völgyekben az árnyékoltság és a gyenge szellőzés következtében a hideg és nyirkos levegőnek ún. völgytavai alakulnak ki. Ekkor következik be a hőmérsékleti inverzió, mivel ilyenkor a hasadékok és szurdokvölgyek hidegebbek és nyirkosabbak, mint a karsztos fennsíkok. Inverzió főleg télen és ősszel fordul elő, s gyakoribb éjszaka, mint nappal. Az a tény, hogy a víz a táj fontos tényezője, alakítója, a Szlovák Paradicsom térségében kétszeresen igaz. Ez a fő természeti elem vadul zúg át a mély szorosokon és szurdokokon, zuhog le a sziklaküszöbökön lépcsőzetes vízesések formájában, behatol a föld kérge alá, hogy ott pompás barlangrendszereket alakítson ki. Hidrológiai szempontból ez a térség a Hernád vízgyűjtőjébe tartozó viszonylag egynemű terület. Kivételt csupán a területileg elhanyagolható nyugati perem képez Garamfőnél (Telgárt), ahonnan a vizek a Garamba folynak. A Hernád vízgyűjtője két részre oszlik. A térség területének kétharmad része északon és középen a Hernádhoz tartozik, a maradék egyharmad rész vizét délen a Gölnic vezeti le, mely a Hernád jobboldali mellékfolyója. A Gölnic messze a térségen kívül, Margitfalvánál (Margecany) folyik a Hernádba. A karsztos térség földalatti vizekben aránylag gazdag. Az ún. fennsíki források kevésbé kiadósak, a völgyek felső részén fakadnak, és csak a közvetlen környéket látják el vízzel. Tizenhét ilyen forrás ismert. A völgyi források jóval kiadósabbak, alacsonyabb fekvésű területen törnek a felszínre, rendszerint ott, ahol a vizet át nem eresztő alapzatú karsztos ásványba ütköznek. Ezekből a forrásokból huszonegyet tartanak számon. A Szlovák Paradicsom forrás különlegessége Holló-szikla (Havrania skala) alatti Időszaki-forrás (Občasný prameň). Az Időszaki-forrás Ez az egyedülálló karsztos jelenség már több mint 100 éve foglalkoztatja a szakembereket és laikusokat egyaránt. Ahogy a nevéből is kitűnik, ebből a karsztos forrásból csak időszakonként tör elő a víz. Csak nagyon rendszertelenül jelenik meg a felszínen, viszont a kiömlő víz mennyisége állandó. Ezt a különlegességet azzal magyarázzák, hogy a forrásnak a barlangrendszeri része egy fordított V-alakú járattal van kapcsolatban. Mikor a vízoszlop eléri ennek a csúcsát, a víz átzuhog a karsztos járaton és a földkéreg nyílásán a felszínre tör. A kitörés kezdetét még nemrég is ún. kereplő jelezte - vízimalomhoz hasonló szerkezet, amilyent a gyerekek készítenek a patakok vízére. A terület legjelentősebb felszíni folyóvize a Hernád, délen pedig a Gölnic. Ezekbe a folyókba, amelyek más területről érkeznek ide, torkollik minden kisebb-nagyobb folyás a szétágazó szakadékokból, hasadékokból és az erdő borította völgyekből. Mindkét folyó már aránylag bővizű, mire a térségbe ér. A Hernád vízhozama 6,2 m3/s, hozzá hasonlítva a Gölnicé jóval kisebb, mindössze 0,9 m3/s. Télen a Hernád az áttörésnél általában befagy, amit a turisták nagyszerű sífutópályának használnak. Hasonlóképpen megfagynak a hasadékok vízesései is, jégcsapokká, jégeséssé változnak. A Szlovák Paradicsom térségében a vízesések alján képződött tál alakú mélyedéseken kívül, nincs egyetlen természetes tó sem. A keleti peremén ugyan van Szepesvéghelyi-tó (Hranovnické pleso) nevű hely, ám itt valójában víz nem található. A természeti emlékként védett térségben figyelmet érdemlő travertin lépcsőfokok képződtek, ahol hajdan tavacska is lehetet. A travertinokat a víz vájta ki, amelyek itt a Szlovák Paradicsomot, az Alacsony-Tátrától elválasztó homlokzati törésben lévő forrásból bugyog a felszínre. A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park csaknem egész területét – mintegy 90%-át erdők borítják. A változatos természeti adottságok (főleg a tagolt domborzat és az ásványi vegyületek gazdagsága) biztosítják a növénytakaró faji sokféleségét. Ezen a területen 930 féle magasabb növényfajtát vettek számba, ebből 6 helyi maradvány, csak itt fordul elő, 19 maradvány pedig egész Szlovákiában és annak területén túl is (a Nyugati-Kárpátok térségében). Az erdei területeket leginkább lucfenyők, jegenyefenyők, vörösfenyők borítják, kisebb mennyiségben található még itt tiszafa is. A Szlovák Paradicsom a táj elzártsága és megfelelő feltételei miatt kedvező életfeltételeket biztosít a ragadozómadarak számára. Ennek bizonyítékául szolgál az itt előforduló fajok neveiből keletkezett térségek elnevezései („Kis sólyom”, „Nagy Sólyom”, „Sólyomvölgy”, „Ragadozók”).
A Domica-barlang a Szlovák-karszt legjelentősebb, több szempontból is különleges barlangja. A barlang díszítésében a függőcseppkövek és a pagodaszerű állócsepkövek dominálnak. A barlang nagyon fontos lelőhelye a különböző barlangi előlényeknek. 1995-ben az Aggteleki- és a Szlovák-karszt további barlangajival együtt fölkerült az UNESCO Világörökségének listájára, 2001-től pedig szerepel a ramsari lápok listáján. A barlangban található falfestmények régészeti jelentősége túlnő a régió határain. A Domica-barlang őseink számára szentély volt, és nekünk is így kellene tekintenünk rá.Domica felfedezése már 1926 előtt is várható volt. Magyarország területén ismert volt a Baradla-barlang, amely sejteni engedte, hogy a barlang Szlovákiában folytatódik, ahol az ún. Ördöglyuk és az Öreg Domica már korábban is ismertek voltak. A feltételezéseket Ján Majko és társai váltották valóra, amikor 1926. október 3-án az Öreg Domica alján felfedezték annak folytatását, a Domica-barlangot. A barlang Ördöglyukkal való összeköttetését Majko 1929-ben fedezte fel, a Domica és a Baradla kapcsolatát pedig Vojtech Benický tárta fel 1932-ben a magyarországi oldal félszifonjainak áttörésével. A barlangot 1932-ben nyitották meg a nyilvánosság számára. A megnyitással kapcsolatos munkálatokat Vojtech Benický irányította. A Domica-barlang a Szilicei-fennsík délnyugati peremén, a nem karsztos Bódvai-dombsággal való határon fekszik. Világos wettersteini mészkőben keletkezett a föld alatti Styx és a Domicai-patak, valamint további nem karsztos vízfolyások korróziós és eróziós tevékenységével. A barlang georeliéfjének gazdag formái és három fejlődési szintje, amelyek közül a legalsó kaviccsal van behordva, mind a barlang egyes földtörténeti korokban bekövetkezett többfázisú fejlődésének bizonyítékai. Hossza az Ördöglyukkal együtt 5358 m, ami az egész Baradla-Domica barlangrendszer nem egész egynegyede. A barlangtúra útvonala 1180 m hosszú, amelynek 150 méteres szakaszát csónakon teszik meg a látogatók.A barlangban gazdag cseppkődíszítés található. Ilyen kis területen egyedüllálló ennyi sztalagmit és cseppkődob előfordulása. A barlangot további gravitációs cseppkőformák és korallitok díszítik. A Misztériumok dómjában található föld alatti szentély valószínűleg a bükki kultúra embereinek központi kultikus terme volt. A Szent folyosó falain értékes, a termékyenység és a teremtő erő szimbólumait ábrázoló barlangrajzokat találtak. A folyosó alakja a mai emberekben is erőteljes érzéseket vált ki.A Domica a Szlovák-karszt tájegység legnagyobb, világméretű jelentőségű barlangja. A Rozsnyói járás déli részén fekszik. A Magyarországon található Baradla-barlanggal együtt 25 km hosszú, összefüggő barlangrendszert alkot. Maga a Domica 5140 m hosszú, melyből 1932 óta 1775 m látogatható a nagyközönség számára. Ján Majko tárta fel 1926-ban. A cseppkőalakzatok kivételes sokfélesége és gazdagsága sorolja a Domica barlangot a legszebbek közé. A látogatóknak felejthetetlen élményt nyújt a Styx nevű földalatti folyón hajókázni. A Domica a folyóvíz eredetű barlangok közé tartozik, fejlődése pedig előrehaladottnak mondható. A hőmérséklet 10 °C és 12,3 °C között mozog a barlangban, a páratartalom pedig 95 – 97%. A barlangot a közép-triászban keletkezett világosszürke wettersteini mészkő alkotja. A domicai patak és a Styx földalatti folyó korrodáló-erodáló tevékenysége folytán alakult barlang, melynek bizonyítékai az ovális formájú folyosók és a barlangon kívüli eredetű folyami kavics nagy mennyisége. A Domicában három fejlődési szint figyelhető meg, melyeket egymástól 8–12 m relatív magasságkülönbség választ el. Mindegyikben eróziós és akkumulációs korszakok váltakoznak, amiről a mennyezeti mélyedések tanúskodnak. A mára kiszáradt mélyedések a légrégebbi fejlődési fázist mutatják, míg azokon a területeken, ahol a Styx és a Domica patak folyik, a középső fejlődési időszak látszik. Ez alatt található a legfiatalabb korú terület, amit folyami kavics és agyag borít. A Domica felszíni részei valószínűleg a pliocén-korabeli kavicsos-agyagos talajra rétegződve, a felső-pannon időszakban keletkeztek a tengerszint alatt, amikor a mostani hidrografikus hálózat is létrejött. 339 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik egy mesterségesen kialakított vájat a Domica patak medre mellett az azonos nevű hegy alatt, amiről magát a barlangot is elnevezték. A száraz területeken megnézhetjük a Bejárati folyosó, az Őserdő, a Hangversenyterem, a Pálmaliget, a Pagoda, a Száraz folyosó és a Teraszok terme nevű képződményeket. Mindegyiküket számos elhalt cseppkőalakzat díszíti. Némely cseppkő rózsaszínű árnyalatú, ami a vörös talajnak (terra rosa) köszönhető. Az alsóbb szinteken van a Felfedezőút, amin a Domica patak folyik át, és a földalatti Styx medre található – a Szűzi folyosó, az Anyák dómja, az Első és Második hajózás. Az Első hajózás része a Gótikus templom, amelyben egy 100 m mély tó áll. A Gótikus templom végében van a Kincstár, ahol olyan cseppkőalakzatokat csodálhatunk meg, mint a Szomorúfűzek és a Diadaloszlop. A Második hajózás területée templomok és termek alkotják, melyekbe 480 m hosszan folyik a Styx. A cseppkőalakzatok közül az Ormány nevű függő képződmény és a Virágoskert tányér-sztalagmitok alkotta Kőrózsája érdekesek. A barlangot az alakzatok gazdagsága teszi kiemelkedően fontossá. Ezek közül a Domicára legjellemzőbbek a borsókövek, a hagyma alakú sztalaktitok, a tavacska vízeséssel (Római fürdők, Plitvicei-tavak). z 1950-es évek elejétől 1984-ig a Domica minden évben elszenvedett egy árvizet, amelyek veszélyeztetni kezdték a barlangot, miután felszántották a környező gazdaságok szántóföldjeit. A kiadós viharok után a bőséges esővíz közvetlenül a barlang előtt folyt el. Nagy árvizek értek el Domicát három évben is: 1954-ben, 1956-ban és 1964-ben. A legnagyobb katasztrófa 1977 áprilisában történt. Akkor bőséges csapadékot hozó erős vihar pusztított. A barlang előtti terület hamar tóvá változott, miközben a vihar nem csendesedett. A barlangba folyó víz nyomása végül ledöntötte a bejáratra erősített nehéz vaskaput, és hatalmas vízmennyiség ömlött a barlangba. A bejárati folyosót, a Fekete termet, a Régészek folyosóját, a 11 láng termét, a Római fürdőt, az Anyák dómját, az Első Hajózást, a bal szárnyban az Őserdőt egészen a Japán teaházig mindenütt elborította az ár, melynek romboló ereje mindenütt nyomokat hagyott. A közvetlenül a bejárati kapu mögött lévő betonba mintegy 4 méter hosszú gödröt vájt a víz. Nyomtalanul eltüntette azt a sóderhalmot, amit az ösvények felújításához készítettek elő a Kereszteződésnél. A régészeti lelőhelyeken is elmosta a neolitkori emberre utaló már előkerült bizonyítékokat, mindenhol folyami iszapot hagyva maga mögött. Még az elektromos világítás vezetékeit is tönkretette. Olyan hatalmas károk keletkeztek, hogy felmerült a Domica végleges bezárása. Végül az akkori Kulturális Minisztérium a barlang teljes felújítása mellett döntött, és felépíttették a bejáratot, ami a Domica biztonságát hivatott szolgálni. 1984. október 4-én adták át hivatalosan a területet, ami ma már nemcsak a barlang védelmét biztosítja, hanem a régészeti leletekből összeállított kiállításnak is otthont ad. Az új bejárat felépítése azonban csak az árvíz rombolását zárja ki. Más veszélyek továbbra is fenyegetik a Domicát. A barlang legnagyobb problémája a nem megfelelő világítás, ami miatt moha nő a cseppköveken. A cseppkövek csúnya zöld színt kapnak ettől, ráadásul ez a pusztulásukat is okozhatja. További gondot jelentenek azok a szerves anyagok, amelyek a szántóföldekről jutnak a barlangba, végigfolynak a falakon és leülepednek a tavakban. Megváltoztatják a barlangi tavak vizeinek kémiai összetételét, ezzel veszélyeztetve a cseppkövek létét. A Kecső-Domica barlang régészeti szempontból fontos lelőhely. A szeletienhez köthető kőszerszámokat is találtak, valamint a keleti vonaldíszes kerámia (alföldi vagy gömöri) középső fázisának és a bükki kultúra (bukovohorská kultúra) népe is megtelepedett benne. A természeti katasztrófa okozta elzáródásnak köszönhetően a leleteket csak 1926-ban találták meg in situ helyzetben. Mivel Ján Majko és barlangász társai még mielőtt régészeti feltárás történt volna, az egyedülálló lelőhelyet nagyban megbolygatták, így a pontatlan emlékeikre vagyunk hagyatva a leletkörülményeket illetően. Majko szerint a 11 láng termében, melyben teljes sötétség honolt, a felszínen szabályos négyzet alakú foltok voltak. Ezek valószínűleg könnyű tetőszerkezetek lehettek, melyek a csöpögő víztől védték az ott tartózkodókat. Köztük ösvényszerűen kitaposott utak voltak, melyeken elszórtan edények, kőszerszámok és más hétköznapi tárgyak (kőmalmok, csonttárgyak) helyezkedtek el. A felfedezők ezeket fokozatosan elhordták, mint szuveníreket. Ezen kívül megsemmisültek az őskori láb és kézlenyomatok is az agyagbányászásra használt gödrök környékén. A bányász szerszámok nyomai azonban máig láthatóak. A Teraszok termében ma is láthatóak azon szintek melyek amfiteáter szerűen vannak kialakítva a Styxben végződő lépcső körül. Régészeti feltárás végül a 20. század 30-as és 60-as éveiben folyt, melyek megtalálták a 11 láng termében a tetőszerkezetek és azok cölöplyukainak maradványait, melyek közt 11 tűzhelyet fedeztek fel. A vékonyfalú kerámia leletek nagy része vésett díszítésű volt, melyet többfogú fésűkkel alakíthattak ki. Mintegy 45 000 cserépdarab maradt fenn. A Szent termet eredetileg fakonstrukció zárhatta. Az egyik bemélyedését a Misztériumok dómjánál még ma is 3 geometrikus szénrajz borítja. Bejáratának alakja alapján egyes régészek feltételezik hogy itt a termékenységi kultusszal összefüggésbe hozható rituálékat folytatta www.domica.info
A ládát még a barlang előtt találod, ott, ahol az ösvény kis rétté szélesedik ki. A gps mutatja majd, hol fordulj jobbra. A nyáron sűrű lombok miatt ne számíts jó vételre. Egy soktörzsű, bokorszerű fa közepében, ágakkal, avarral letakarva keresd. Igaz, itt mindegyik fa ilyen.A Szilicei fennsík az aggteleki karszt része. Nagyon sok szakadék, víznyelő, barlang található itt, alig néhány kilométerre a határtól, az alig néhány méteresektől az igazán hatalmasokig. A legismertebb közülük a Domicai- (amely összefügg az aggtelekivel) és a Gombaszögi barlang. Én a Szilicei barlanghoz kalauzollak el, amely jégbarlang, tehát unikum a vidéken (a hozzá legközelebbi jégbarlang a Dobsinai, amely azonban októbertől zárva tart és ugyan impozáns, ám ki van építve, nem úgy mint a szilicei. A Szilicei jégbarlang ugyanis csaknem eredeti vad szépségében látható. A környékbeliek szerint igazándiból meg sem kutatták. Mindenesetre régészeti feltárásokat végeztek benne és néhány ezer éves újkőkori, illetve réz- és bronzkori leleteket találtak. Ezek közül a legérdekesebb talán egy emberi arcot ábrázoló maszk. A Szilice (szlovákul Silica) felé vezető úton az N 48.33.417 E 20.30.277 ponton tudsz leparkolni. Ez egy autós pihenő, innen körülbelül egy kilométerre van a barlang. Az út könnyű, nagyis. A ládát még a barlang előtt találod meg. Ezután körülbelül száz métert kell tovább menned az úton (ami enyhén jobbra kanyarodik majd) és megpillantod a barlang hatalmas száját. A bejárat egy roppant szakadék - a felszínről több mint 90 métert ereszkedhetsz a barlang aljáig. Jól kiépített lépcsők vezetnek le, majd korlát állja el az utadat. Innen szabadon választott: ha a tiltás ellenére átmászol a korláton, remek kalandban lehet részed. Mindenesetre ha lehet, többen menjetek, s ha igazán mélyre akartok ereszkedni, előtte szóljatok valakinek, hol vagytok, aki riaszthatja esetleg a mentőket...
A korlát után tehát egy hatalmas, lejtős üregbe kerülsz: a barlang szája itt kb. 20-szor 30 méteres. A jégre vigyázz! Legkönnyebben baloldalt tudsz lemenni, de itt is minden csúszik. A barlang mélyén kis üreg nyílik jobbra. Ez előbb négykézláb, majd hason csúszva járható. A feltöltődés miatt én nem fértem el benne (ráadásul egyedül voltam és nem akartam túl sokat kockáztatni), így nem mentem végig rajta. Ha minden igaz, úgy húsz méter hosszú, majd utána még egy hatalmas üreg következik, amely 80 méter hosszú, a magassága pedig 2 és 8 méter közötti. Azt ugye mondanom sem kell, hogy lámpát vigyél?
Ha mindezt végigcsinálod, olyan sáros leszel mint a disznó - erre készülj. Viszont fantasztikus érzés leereszkedni a hatalmas üregben. Tudom, a láda rejtésének helye vitatható. Azért tettem még a barlang elé, mert itt volt a legjobb a vétel és nem akartam, hogy a barlang felderítése helyett a láda utáni kutakodással foglalkozz. A barlang elé azért nem tettem, mert műholdjel szinte semmi sincs. A barlangba pedig azért nem került, mert valószínű, hogy olvadáskor hatalmas víz és jégtömeg van a hasadék alján, és senkit sem akartam arra kényszeríteni, hogy az egyértelmű tiltás ellenére átmásszon a korláton.Tehát: a láda megkeresése egyszerű, a barlang "felfedezése" viszont nagyon is veszélyes lehet. A ládáig úgy másfeles a terep nehézsége, ha viszont a barlangba is lemászol, az ötös.
A Dobsinai-jégbarlang Közép-Európa egyik leglátogatottabb jégbarlangja, amely az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai részeként 2000 óta a Világörökség része.
Szlovákiában a Szepes-Gömöri karszt területén, ezen belül Szlovák Paradicsomban fekszik. Dobsina várostól légvonalban 6 kilométernyire északnyugat felé a Ducsa-hegy oldalában, a tengerszint fölött 969 méter magasságban található. Bejárata az alatta folyó Gölnic völgyénél 130 méterrel magasabban fekszik.A barlang autóval a Poprád és Rozsnyó közötti 67-es úton érhető el, Poprádtól körülbelül 30 km-re, Rozsnyótól Dobsinán keresztül körülbelül 40 km-re, Dobšinská településrésznél található. Innen gyalog kell felmenni a barlanghoz. Az 1 km-es útvonal utolsó szerpentines szakaszát a tanösvény bemutató táblái szegélyezik. Az út szintkülönbsége 130 méter, a feljutás körülbelül 25 percet vesz igénybe. A helyiek régóta ismerték a Ducsa-hegy lejtőjén levő „Jéglyukat”, mint egy szikla tövében rejlő, jéggel töltött hasadékot. Juhászok és vadászok hűsöltek a kiáramló hideg levegőjénél, a közelben lakók hordták innen jeget. Első írásos említése 1863-ból származik, de a belsőbb szakaszait senki sem ismerte, mert síkos, lejtős talaján senki sem próbált lejutni. 1870. július 15-én Ruffiny Jenő dobsinai királyi bányamérnök, Láng Gusztáv honvédhadnagy és Méga Endre városi tisztviselő valamint még öt társuk kötelekkel, létrákkal és egyéb szükséges eszközökkel felszerelvea a Jéglyuk kikutatására indultak. Pack József bányász, Gáll János és Jakab Lipták János brigádvezetők kiszélesítették a nyílást, felállítottak egy csörlőt, majd leeresztették Ruffiny-t. Ő egy mécses fényénél látta meg jégképződményeket, visszatért a felszínre, majd rövid pihenő után újra leereszkedett és elkezdte a barlang felmérését. Megvizsgálta a Kis és Nagy termet, valamint a „Pokol” feletti térséget. A felfedezés után a barlangot Dobsina város vette át, az erdészeti hivatal gondoskodott a barlang védelméről. Az Osztra szikla alatti erdészlakban az érdeklődők számára egy szobát tartottak fenn 6 ággyal. 1871-től a barlangot fából ácsolt lépcsőkkel és járdákkal tették járhatóvá a látogatók részére. Világítást készítettek és idegenvezetőt is biztosítottak, valamint tájékoztató kiadványt adtak ki, amelyben leírták a nyitvatartást, a belépődíj összegét, a világítás költségét, a közeli vendéglő árait és a Poprád valamint a Dobsina városokból történő odautazás díjait. Tudatták benne a barlang rongálásának és a nem megfelelő világító eszközök használatának tilalmát. 1872-ben és 1873-ban a Gölnic völgyében a város egy kis szállodát építtetett, amelyet később kibővítettek. A fokozódó érdeklődés miatt további épületek megépítésére volt szükség. 1877-ben a barlang bejárata felett emléktáblát avattak a felfedezők neveivel. 1878-ban a szállodától a barlangig sétányt építettek. Igyekeztek megőrizni az eredeti növényzetet, szépítették a barlang környezetét, így itt egy hegyi park jött létre. Tekepályát és fürdőt is emeltek a szálloda mellé. 1881-ben megkezdték a barlang elektromos kivilágításának kísérleteit. A villanyvilágítás1881. július 24-én gyulladt fel először, de ez csak kísérlet maradt. 1882-től Bunsen- lámpákat használtak a világításhoz. 1883-ban bizottságot alapítottak a jégbarlang igazgatására, 1885-ben a szálloda leégett, helyére újat építettek. 1887-ben az Osztrák–Magyar Monarchia területén elsőként, Európában az elsők között készült el a barlang villanyvilágítása, amelyhez az áramot egy aggregátor termelte a felszínen. 1897-ben posta és távíró állomást is létesítettek. 1911-ben a látogatók részére fa menedékházat emeltek a barlang bejárata mellé. A barlang hossza 1483 m, s egy 21 km hosszú barlangrendszer részét képezi. A Gölnic folyó föld alatti vízfolyásai alakították ki. A barlang háromszintes, a jég birodalma az alsó szinten található. 5000–7500 évvel ezelőtt keletkezett úgy, hogy belseje leszakadt, és a belső hideg levegő az északi bejáraton nem engedte be a külső meleg levegőt. A barlang levegőjének hőmérséklete 0 °C, jégrétegeinek vastagsága 30–40 m, térfogata 110 000 m3. A Dobsinai-jégbarlang jó példája az érzékeny klimatológiai egyensúlynak: amikor a jégbarlangot összekötötték a Stratenai-barlangrendszer járataival, a megváltozott huzatviszonyok miatt olvadni kezdett a hosszú idő alatt felhalmozódott jégtömeg. Amikor az átjárót ajtóval lezárva megszüntették a léghuzatot, a jelenség megszűnt, visszaálltak a jól ismert régi viszonyok.
A Jászói-barlang a Szlovák Karszt Nemzeti Parkban található, Jászó határában, a Mecenzéfi-dombságon. Egyike azoknak a barlangoknak, amelyek az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai részeként a Világörökség listáján szerepelnek. Írásos emlékek már a 13. században is említik a barlangot, de a közeli premontrei kolostor szerzetesei csak 1846-ban tették lehetővé látogatását. A falakon több felirat található, amelyek közül a legrégebbi 1452-ből származik, és Brandeisi Giskra Jánosnak a losonci csatában Hunyadi János felett aratott győzelméről szól. A 2811 m hosszú barlangot a középtriász időben vájták ki a Bódva folyó felszín alatti vízfolyásai. Gazdag és változatos cseppkődíszítése fehér, szürkésbarna és barnásvörös színekben pompázik. A barlangba egy 314 fokos lépcsősoron lehet lejutni.
Martonháza (1899-ig Ochtina, szlovákul Ochtiná) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 527 lakosából 470 szlovák, 38 cigány és 10 magyar volt. Rozsnyótól 18 km-re északnyugatra fekszik. A település a 13. században már létezett, valószínűleg német bányászok alapították. A hagyomány 8 német bányászt tart a község alapítóinak. Főként vasércet bányásztak itt és vaskohók is működtek a falu területén. A települést 1318-ban említik először, ekkor az Ákos nemzetség birtoka volt. IV. Béla 1243. június 5-én kelt oklevele szól arról, hogy a Gömörben a Bors nemzetség birtokában volt Sajó melletti területet a tatárok elleni harcokban tett szolgálataikért az Ákos nembeli Fülöpnek és Detrének adja. A település eredeti neve "Ohtina", magyar nevét később 1906-ban, egykori birtokosáról Marton Rudolfról kapta. A falu határában egykor aranyat, vasat, ólmot bányásztak. 1427-ben 28 adózó portája volt. 1556-ban a Bebek Ferenc tulajdonában levő települést török támadás érte, melynek következtében kifosztották és feégették, sokakat megöltek illetve fogságba hurcoltak. A Bebekek után több birtokosa volt. A 17. századtól az ipar is fejlődésnek indult. A községben két papírmalom, nagyolvasztó és több vashámor is működött. A kézművesipart főként a cipészek és szűcsök képviselték. Az 1709 – 1710-ben tomboló dögvész 418 áldozatot követelt. 1828-ban 84 házában 739 lakos élt. határában a 19. században rézkohó is üzemelt. Vályi András szerint "OCHTINA. Tót falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai kevés katolikusok, ’s leg inkább evangelikusok, fekszik Csetnekhez más fél órányira Hradek hegye alatt, meszes lágy meleg vize Dubrava hegyébol fakad; hasznos papíros malma 1756dikban állíttatott fel; hirtelen halált szenyvedtek lakosai 1658. 1679. 1710dik esztendoben. Földgye sovány, köves, és nagy részént posványos, szántó földgyeit, réttyeit a’ záporok járják, legeloje jó, fája van mind a két féle, itatója alkalmatos, piatzozása egy órányira, vas bányája, és vas vero muhelyei jók. " Fényes Elek szerint "Ochtina, tót falu, Gömör vmegyében, Jolsvához északra 2 órányira, gyümölcsfák közt elrejtve a Hradek alatt: 56 kath., 623 evang. lak. Ev. tornyos anyatemploma igen régi épület. Vannak itt jövedelmes vasbányák; 2 vashámor; papirosmalom. Határa köves, sovány; s e hiányt a lakosok, kik hajdan németek voltak, fuvarozással, kereskedéssel, szénégetéssel pótolják. F. u. gr. Andrásy s többen. Ut. p. Rosnyó." 1910-ben 741, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Evangélikus temploma a 13. században eredetileg román stílusban épült, Szent Miklós tiszteletére szentelték. 1342 és 1347 között gótikus stílusban építették át. A 15. század közepén bővítették. Feskói a 14. század 60-as éveiben készültek. Barokk oltára és szószéke a 17. és 18. században készült. Utoljára 1977-ben renoválták. A Várhegy északkeleti oldalán 660 m magasan nyílik az 1954-ben felfedezett Martonházi-aragonitbarlang, 1972-óta látogatható. Ez Európa kevés aragonit barlangjának egyike. A barlang mintegy 400 millió éves fillitekbe ágyazott kristályos mészkőlencsében alakult ki mintegy 95–65 millió évvel ezelőtt. A mészkő egy része hidrotermális hatásra átalakult ankerittá és szideritté. A repedések mentén ezek a kőzetek a beszivárgó csapadékvíz hatására elmállottak, így keletkezett az okker. Ez azután később részben kimosódott, a helyén üregek jöttek létre. A barlangban ma is láthatók a fehér és a kékesszürke színű kristályos mészkőben kialakult okkermaradványok. Mégis a leglátványosabb a folyosók és termek mennyezetét meg oldásfülkéit borító, gombafonalakra emlékeztető ágas-bogas vasvirágcsoportok, vese, tű és spirális alakzatok. Ezek a föld alatti zárt térség sajátos hidrokémiai és klimatikus körülményei között jöttek létre.
A Gombaszögi-barlang a Szlovák Karszt Nemzeti Parkban található, Rozsnyó és Pelsőc között. Egyike azoknak a barlangoknak, amelyek az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai részeként a Világörökség részei. A barlangba 1951-ben jutottak be, majd 1955-ben megnyitották a látogatók előtt. Hossza 1525 m, bejárata a Szilicei-fennsík nyugati lábánál, 250 m magasságban található. Két szintjének termeit a Feke patak és mellékvizei alakították ki. A sokféle cseppkőképződmény közül is kiemelkednek a barlang egyedülálló látványosságát adó szalmacseppkövek, amelyek néhol a három méteres hosszúságot is elérik. Rajtuk kívül láthatóak még sztalaktitok, sztalagnátok és cseppkőből kialakult kéreg is. A barlang egyik termét felfedezőjéről, Herényi Lászlóról nevezték el.
Meghívjuk Önt a várhosszúréti Buzgó barlang látogatására. A barlang tapasztalt túravezetőkkel, teljes barlangász felszerelésben látogatható. Páratlan szépsége miatt 1995-től a barlang a Világörökség részét képezi. A túraútvonal a Rozsnyói Barlangászok Cseppkövéhez vezet, ami tulajdonképpen egy gigantikus, 32,6 m magas cseppkőoszlop. Jelenleg a Guiness Rekordok Könyvébe is be van írva, mint a világ legnagyobb cseppköve. Annak ellenére, hogy ez ma már nem igaz, ez egy monumentális természeti képződmény, melynek a mérsékelt éghajlati övezet barlangjaiban nincs párja. A 450 m hosszú túraútvonal fapadokkal van kiépítve, mellyekkel a barlang teljes főágán végigfolyó patakot küzdjük le. Azonkívül a látogatók a túra során egy tó fölött drótkötélpályán haladnak át. A kötélen való áthaladás nem nehéz, viszont nem mindennapi élmény. A legfiatalabb látogató 6 éves, a legidősebb 76 éves volt, úgyhogy a túra mindenki számára alkalmas. A 15 éven aluli gyermekek azonban csak a szülőkkel, vagy más felelős személlyel vehetnek részt a túrán. A barlangba jó túracipő ajánlott. Ha nincs lehetősége túracipőt hozni, kölcsönzünk önnek 20 Sk-ért gumicsizmát. A látogatók a túravezetőkkel a Várhosszúréti (Krásnohorská Dlhá Lúka) Jozefína panzió udvarán találkoznak, ahol a Barlangászati Vezetőszolgálat raktára található. A felszerelés kiosztása után a látogatók a barlang bejáratát gyalog közelítik meg (kb.1 km). Ezen az útvonalon is találhatók érdekességek, melyeket érdemes látni. Június 15 és Szeptember 15 között a túrák a hét minden napján 9.00, 11.30 és 14.00 órakor indulnak (hétfőn is !). Szezonon kívül az időpontot telefonon vagy e-mailen kell előre egyeztetni. Mivel a barlang védelme érdekében a látogatók napi létszáma korlátozott, ajánlatos az időpontot a főszezon idején is előre egyeztetni. www.krasnohorskajaskyna.sk
A Gömör-Tornai-karszt része, határát a Sztolicai-hegyek (Stolické vrchy), Káposztafalvi-mészkőhegység - Szlovák Paradicsom (Slovenský raj), Felsőgarami-völgy (Horehronské podolie) és Vepor-hegység (Veporské vrchy) képezi. Legmagasabb pontja a Kľak (1409 m). A fennsík felületét patakok osztják kisebb részekre: ezek nyugaton: Baňov vrch, Javorina, Hradová-hegy (Hradová) és Kášter; keleten: Grúň, Strateník és Hosszú-hegy (Dlhý vrch). A terület felszíni vizeinek csak egy része folyik el a következő patakokon keresztül: Furmanec-patak (Furmanec), Ezüst-patak (Strieborný potok), Rozsdás-patak (Hrdzavý potok), Trsteník, Strateník és Hosszú-patak (Dlhý potok). A meredekebb lejtőkön vékony a földréteg, a sziklaalap gyakran jelenik meg a felszínen. A Murányi-fennsík növényzete hasonlít a Káposztafalvi-mészkőhegység - Szlovák Paradicsom növényzetére, de több hegyi és magashegyi növény is található itt. Ezek közül legértékesebb a murányi boroszlán (Daphne arbuscula), amely sehol máshol nem fordul elő. Meredek, nehezen hozzáférhető sziklafalakon nő. További ritka növényként említsük meg az alpesi loncot (Lonicera alpigena), stračia nôžka tatranská-t (Delphinium oxysepallum), lomikaz trváci-t és kereklevelű harmatfűt (Drosera rotundifolia L.) . Turistákat vonzó célként megemlíthető a Murányi vár, a szikloszlop, a furmaneci időnként kihagyó forrás és a Suché doly - Teplice természevédelmi terület.
A Szlovák Érchegység (Slovenské rudohorie) keleti részén található. A községet 1355-ben említik először, mindig is kisebb földesurak tulajdona volt. A XVI. századtól a Tornai vár része. A teljesen elnéptelenedett községbe a XVII. században Tornából kitelepített protestánsok költöztek. Fekvés: Szlovákkarszthegység (Slovensý kras)
Región: gömöri és kassai (Gemerský a Košický)
Kiindulópont:
Szádellő
(Zádiel),
autóbuszmegálló,
parkolóhely, rozsnyói járás (okres Rožňava).
Célpont: Rozsnyó (Rožňava), autóbuszmegálló, parkolóhely,
rozsnyói járás (okres Rožňava).
Útvonal: Zádiel Dvorníky (2 km) Turňa nad Bodvou (4,5
km) Hačava (8,5 km) Chata Zádiel (15,5 km) Bôrka (4 km)
Drnava (9 km) Krásnohorské Podhradie (6 km) Rožňava (5
km).
Útvonal leírása: Megterhelő, tagolt, de nagyon szép útvonal. Torna völgyében kezdődik, majd a
Szlovák Karszt Nemzeti Parkon halad át. Különösen vonzónak modható a karszti szoroson
vezető szakasz, mely a Hájska dolina völgyből emelkedik a Zádielska planina fennsík felé.
Zádielska dolina völgy felső peremét követi továbbá az útvonal (csak gyalogosok számára!) és a
Horný vrch hegy alatt folytatódik. Befejezésül Gömör dominánsát a Krasznahorka várát
tekinthetik meg az idelátogatók és tovább haladva a Gótikus úton Rozsnyó városát is
meglátogathatják
